Megoldások
Az éghajlatváltozás és a természet
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem segíti a természet és a természetes rendszerek megóvását is, amelyektől mindannyian függünk. A talaj, az erdők és a vizek megfelelő gondozása révén jobban tudjuk kezelni az éghajlatváltozást és következményeit.
Az éghajlatváltozás sokféleképpen befolyásolja környezetünket és társadalmunkat. Számos EU-tagállam elkészítette már nemzeti tervét e hatások kezelésére. Mivel a különböző régiók eltérő problémákkal szembesülnek, ezeket a terveket a regionális és helyi körülményekhez kell igazítani.
A talaj szuper széntároló
Legtöbbünk úgy tekint a talajra a lábunk alatt, hogy az csak por, ám a talaj alapvető szerepet tölt be az éghajlat szabályozásában. A talaj főként szerves anyagok formájában szenet raktároz, és az óceánok után a második legnagyobb széntároló a Földön.
Becslések szerint az európai talajban jelenleg felhalmozódott szén 0,1%-a egyenlő 100 millió gépkocsi éves kibocsátásával.
A talaj azon képessége, hogy megtartsa az általa tárolt nagy mennyiségű szenet, gyengült az elmúlt évtizedekben, ami javarészt a nem fenntartható területgazdálkodási gyakorlatoknak és a földhasználatban bekövetkezett változásoknak tulajdonítható. Ugyanakkor a helyes földhasználat és erdőgazdálkodás segíthet megőrizni vagy éppen növelni a talajban tárolt szén mennyiségét.
A szén föld alatti tárolása
A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiájával be lehet gyűjteni az erőművekből származó és az ipari termelés során felszabaduló szén-dioxidot, össze lehet préselni, majd megfelelő, mélyen a föld alatt fekvő tárolókba lehet szállítani.
Ez a megoldás Európában és világszerte egyaránt jelentős mértékben hozzájárulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, mivel a föld alatti tárolókban több száz vagy akár több ezer évig is elraktározható gyakorlatilag a teljes szén-dioxid-mennyiség.
Azonban ez a technológia jelenleg még túl költséges, és emiatt mindössze két ilyen kereskedelmi projekt működik Európában. Ezért az EU „magvető finanszírozás”-sal igyekszik támogatni a szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz kapcsolódó projekteket, és szabályokat dolgozott ki a technológia környezetbarát módon történő alkalmazásának biztosítására.
Erdők: az éghajlat védelmezői
Az erdők különleges szerepet játszanak az éghajlatváltozásban. Egyrészt üvegházhatású gázok szabadulnak fel, amikor a fákat kivágják, amikor elkorhadnak, vagy ha felforgatják alattuk a talajt, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Másfelől viszont az erdők a fotoszintézis során lekötik az üvegházhatású gázokat, és hűtik a bolygót. Ennek köszönhetően kulcsfontosságú szerepet töltenek be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Hogyan biztosíthatjuk, hogy az erdők a hasznunkra legyenek? A fenntartható erdőgazdálkodás, amelynek keretében az elöregedett vagy kivágott fák helyére csemetéket ültetünk, hatékony megoldást kínál. Az EU tagállamai közösen igyekeznek fokozni az erdők szerepét az éghajlatváltozás elleni uniós erőfeszítésekben.
Az emberek riasztó ütemben irtják a világ erdeit. A trópusi erdőirtás 80%-a mezőgazdasági területek kialakítását szolgálja, de a különböző fűrész- és papíráruk gyártása, valamint az utak és bányák építése is fontos szerepet játszik az erdők eltűnésében. Az éghajlatváltozás felgyorsítása mellett az erdőirtás az erdei állatok természetes élőhelyét is elpusztítja, és megváltoztatja a csapadékeloszlást, szárazságot okozva.
A világ erdeinek védelme
A REDD+ (a „Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation plus conservation”, vagyis „az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentése és megőrzés” rövidítése) rendszer segíti a trópusi országokat a fenntarthatóbb megközelítések alkalmazásában azáltal, hogy fizet a fejlődő országokban élőknek erdeik megóvásáért.
A program keretében kiszámítják az erdőirtás mellőzése révén a légkörbe ki nem bocsátott szén értékét, majd azt az erdőterület éghajlattudatos használatáért járó finanszírozássá alakítják.
A REDD+ rendszerből származó pénzt több mint 40 országban hasznosítják, többek között az erdők megfigyelésére (a fák számának mérésére), az erdőtüzekre való reagálásra és az agrárerdészeti ágazat (a mezőgazdaság és az erdészet kombinációja) fejlesztésére összpontosítva.
Ehhez körültekintő egyensúlyt kell teremteni a természet megóvása és azok érdekeinek védelme között, akik az erdőben élnek, és élelmüket, vizüket és egyéb erőforrásaikat az erdőből teremtik elő. Az EU tagállamai és intézményei eddig körülbelül 1 milliárd eurót fordítottak a REDD+ tevékenységeire Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában.
Küzdelem a hőség ellen
Intelligens növénytermesztés
Egyes gazdálkodók fák közé ültetnek haszonnövényeket, hogy árnyékot biztosítsanak számukra a melegebb, szárazabb időben. A városokban a tájépítészek szárazságtűrő növényeket és cserjéket telepítenek a parkokba és az utak mellé, ezek jól bírják a meleg, száraz időt.
Zöld falak és tetők
Sok városban növényeket telepítenek a falakra és a tetőkre, hogy elnyeljék a meleget, és segítsenek az épületen belüli hőmérséklet szabályozásában, ha meleg van. Ezek emellett felszívják a vizet, és csökkentik a lefolyó esővíz mennyiségét vihar esetén. Néhány országban, így Franciaországban és Dániában olyan törvényeket és programokat vezetettek be, amelyek ösztönzik a zöldtetők kialakítását.
Takarékos vízhasználat
Néhányan új módszereket dolgoztak ki a víztakarékosságra, például „szürkevíz”-hasznosító rendszereket telepítettek otthonaikba és vállalkozásaikba (köztük szállodákba), amely rendszer a mosáshoz használt vizet hasznosítja újra vécéöblítéshez. Az innovatív gazdálkodók csepegtetve öntöznek éjszaka, így a víz egyenesen a növények gyökeréhez kerül, és nem párolog el a nap melegében.
Alkalmazkodjunk az emelkedő vízszinthez!
Úszó házak
Maasbommelben, az alacsony fekvésű Hollandiában néhány lakos gyakoribb áradásokra számítva kétéltű házakba költözött, amelyek a szárazföldhöz vannak „horgonyozva”, és a vízszinttel együtt képesek emelkedni.
Épített gátak
Védőgátak és töltések építésével az ember távol tarthatja a vizet. Ugyanezt a funkciót betölthetik a természetes homokdűnék is – ezek beültethetők szívós fűfélékkel, amelyek gyökérzete megakadályozza, hogy a víz elmossa a dűnéket.
Természetes „szivacsok”
Az árterek (azaz olyan természeti területek, amelyek vizét egy adott folyó elvezeti) szivacsként viselkednek, és elnyelik a nagy mennyiségű esővizet. A Duna és az Elba mentén található országok helyreállítják a régi ártereket, és nagyobb teret biztosítanak a folyóknak.